Engem rengeteg kultúra érdekel, de a figyelmem mostanában Japán felé fordul. Ezért rögtön szemet szúrt, amikor láttam, hogy Café Cinnamon az ázsiai konyha blogger nagykövete, sőt még teával is süt, főz. Innen datálható levelezésünk kezdete, ahol is rögtön sok-sok kérdéssel bombáztam, íme:

 

 

Café Cinnamon: Japánban utazás közben láttam teaültetvényeket, mondjuk nagyon közel nem mentem hozzájuk. Gondozottak, szépek voltak.

 

 

Café Cinnamon: Teaszertartást egy kanadai barátnőmmel kezdtem tanulni. A tanárunk egy néni volt, aki teaszertartás sensei és már az anyukája is az volt. Arrafelé a hagyományok apáról-fiúra, anyáról-lányra szállnak. Nagyon sok szabály van, maguk a japánok is több évig tanulják... Egyikünk sem egy kitartó típus, szóval hamar feladtuk, de nagyon érdekes volt.

 

 

Café Cinnamon: A japán háziasszonyok elég nyitottak. Érdekli őket a nyugati életvitel is, és az ételek is. A japán tévé tele van mindenféle főző-, ételkóstolgató műsorral, az útikönyvekben nem csak a templomokat, hanem a helyi specialitásokat is megemlítik, étterem ajánlóval. Szeretnek új dolgokat megkóstolni. A japán konyha nagyon változatos. Észak-déli irányban elég hosszan terül el Japán, így rengeteg féle zöldség-gyümölcs megterem (mondjuk a gyümölcsök elég drágák, viszont a boltban csak első osztályú, minőségi, válogatott árut látni, sokkal több féle kapható, mint nálunk). Mivel az ország nagy részén a tél sem annyira hideg, mint nálunk, egész évben vannak friss zöldségek (pl. mindenféle levél, zöld spárga). Nagyon sok a szezonális es a regionális specialitás is.

 

Mindemellett persze esznek nyugati ételeket is: hamburgert, spagettit, pizzát... A húsok is nagyon jó minőségűek; sokkal gyorsabban megpuhulnak! Főleg Tokióban, Osakában rengeteg a nemzetközi étterem is, ahol nagyon igyekeznek az autentikusságra odafigyelni. 

 

 

 

Café Cinnamon: Ez egy nehéz kérdés. Szeretem a változatosságot. Én csipegetős fajta vagyok: szeretek többféle ételt enni egyszerre és a japán konyha az ilyen... Egy kis ez, egy kis az. Mindenből egy kicsi, sok féle... Olyan jó mindig várni, hogy a következő fogás milyen lesz... Az ételek prezentációjáról nem is beszélve! Az is nagyon tetszik, hogy a japánok jó minőségű alapanyagokból dolgoznak. Úgy fűszereznek, hogy legtöbbször az ételek valódi izét lehet érezni. Ezen kívül van az ételeknek egy különös íze, ami kicsit sós (de nem nagyon), enyhén édeskés (tényleg, csak leheletnyire), de finom. Nem tudom mihez hasonlítani, csak azt tudom, hogy finom... Lehet, hogy ez az umami?

 

Tealevelek: Nemsokára jön egy fantasztikus zöld teás (macchás) fehér csokis recept is, amelyet Café Cinnamon vendégposztjában láthattok majd! Jön! Jön! Jön! Ízelítő a szerzőnél, Café Cinnamonnál!