Képzeljünk el egy lélegzetelállítóan gyönyörű kertet, amelyben friss, harmatos a levegő, a nap fénye meg-megcsillan egy vízcseppen, a mohán, amely olyan harsány zöld, hogy szinte nem is hiszünk a szemünknek. Vagyont érő selyem kimonónkban lépdelünk az ösvényen a teaszoba felé. Az előkészületek után letérdelünk az alacsony bejárathoz, kinyitjuk a rizspapír ajtót, becsúszunk. Félhomály fogad. Minden csendes, csak a víz halk zubogását halljuk, teázni fogunk. Vendéglátónk még nincs jelen, viszont keze nyomán gyönyörű virágkompozíció és falitekercs vár minket. Mindegyik üzenetet hordoz, amely a pillanat múlandóságára hívja fel a figyelmünket. Szinte túllépünk időn és téren.

Mire a teára kerül a sor, már fogyasztottunk finom és gyönyörűen elrendezett ételeket, megcsodáltuk a kertet. Ismét visszavár a teaszoba, először a sűrű tea, majd a híg tea következik.

Ismét megérkezik a vendéglátónk, a teamester, aki évek, évtizedek óta tanulja a teaszertartást, tökéletesíti mozdulatait, tudását. Már az utolsó momentum, a híg tea következik. Amint megérkezik az első teaeszközzel, mély meghajlással, tiszteletadással köszöntjük egymást. Egymás után behordja az eszközöket, amelyek rendkívül értékes, kézzel készült műremekek, sokszor több évszázadosak. A szabályokhoz híven, komolysággal és átéléssel megtisztítja az eszközöket is, de egyúttal gondolatban is felkészül, hogy teljes egészében a teakészítésre koncentráljon. Harmónia, tisztelet, tisztaság és nyugalom honol. Egyenletes, szép mozdulatokkal készíti el a teát smaragdzöld matchából, és friss vízből. Mielőtt a tea elkészülne, édességgel kínál minket, hogy a tea még kellemesebb legyen. Ha elfogyasztottuk a teát, megtekintjük a csészét, amiből ittunk. Lassan körbeforgatjuk, magunkba szívjuk titkait, emlékeinkben megőrizzük.

A teaszertartás több évszázados hagyományait több iskola tanítja, amelyek különböznek néhány részletben, alapjaiban mégis nagyon hasonlóak. Minden rengeteg szabály által meghatározott rendben zajlik, de ezek elsajátítása - mind a vendéglátó, mind a vendég részéről – visz előre a tea útján. Miközben a tökéletes mozdulatra, hangulatra, törekszünk, biztosan nem jut eszünkbe, hogy a folyosón égve hagytuk-e a villanyt, vagy hány óra is van. Ezért úgy is lehet tekinteni a teaszertartás gyakorlását, mint a meditáció, a relaxáció egy formáját.

A japán teaszertartáshoz csak egy fajta teát használnak: mégpedig matchát, amely egy különleges, porrá őrölt zöld tea. A matcha teához szüret előtt néhány héttel leárnyékolják az ültetvényeket, így késztetik a növényeket még erőteljesebb növekedésre. Ezért különösen magas minőségű, erőteljes rügyekből készül a tea, amelyet porrá őrölnek. A teaszertartás során a híg teához kb. egy teáskanálnyi matchához egy dl kb. 70˚C-os vizet adnak, majd egy bambuszból készült, leginkább apró habverőhöz hasonlítható eszközzel, a chasennel villámgyors mozdulatokkal habosra verik. A jó minőségű, jól elkészített és azonnal elfogyasztott matcha nagyon finom és nagyon egészséges! Vitaminokban, antioxidánsokban gazdag.

/Megjelent: Pécsi Borozó, Teaház rovat, 2011. tél/