Általánosságban elmondható, hogy Afrikában viszonylag új keletű a teatermesztés - értsd: nem több ezer éves történelme van, csupán kb. 1850-ig nyúlik vissza Afrika és a tea összefonódása. A legtöbb mai teatermelő afrikai országban a brit gyarmatosítók teázási szokásai nyomán és botanikai tevékenységének köszönhetően jöttek létre teaültetvények. Teatermelő országok Afrikában: Kenya, Malawi, Uganda, Ruanda, Burundi, Kamerun, Kongói Demokratikus Köztársaság, Etiópia, Dél-Afrika, Tanzánia és Zimbabwe.

 

Vegyük például Kenyát, itt a 20. században kezdtek teát termeszteni, és mára a világ 3. legnagyobb teatermelő országává nőtte ki magát, exportból az első. Az állandó egyenlítői klíma lehetővé teszi a teatermesztést, de csak a magasabban fekvő területeken (1300-2200 m), mert ott már nincs olyan hőség, mint az alacsonyan fekvő részeken. Egész éven át tart a teaszüret, a legjobb minőségű teát január-februárban szedik. A kenyai teát gyakran használják keverék teákba, ún. blendekbe.

 

A vörös tea egy Dél-Afrikában őshonos növényből készül, a vörös fokföldirekettyéből (Aspalathus linearis), már az 1700-as évekből vannak írásos emlékek arra vonatkozólag, hogy az őslakosok több féle módon alkalmazták. Rendkívül egészséges, magas az antioxidáns tartalma, íze enyhén édeskés, nem tartalmaz koffeint. Vörös színét a fermentálás során kapja, a főzete is vörös színű, ásványi anyagokban gazdag: van benne, kalcium, mangán, fluor, cink, magnézium, réz. Magas benne a C-vitamin tartalom, antiallergén hatású. Fogyókúrák ideális kiegészítője, hidegen is kiváló.

 

A vörös teához nagyon hasonló tulajdonságokkal rendelkezik a mézbokor (honeybush) tea, ugyanúgy őshonos Dél-Afrikában, élettani hatása is hasonló a vörös teáéhoz. Főzete kissé édeskésebb, mint a vörös teáé, de mégsem ugyanaz a növény: Cyclopia. Több variánsa is ismert: intermedia, subternata, genistoides, sessiliflora és maculata.

 

Két hagyományos fekete teát és két vörös teát teszteltem. Hadd bocsássam előre, hogy valamiért nekem a vörös tea nem annyira jön be, valószínűleg pont az alapjában véve édeskés íze miatt. Ezért is próbálkoztam most ízesített verziókkal.

 

Williamson - Single Estate Kenya (fekete)
(balról az első)
Minőségi bio fekete tea a legjobb kenyai ültetvényekről.

Szín: sötétvöröses borostyán

Illat: malátás, fügés, datolyás

Íz: fügés, markáns fás ízzel, enyhén fanyar

Beszerezhető: Hanson-Foster, fémdoboz, 125 g – 1550 Ft

 

Demmers – Kenia GFOP Saosa (fekete)
(balról a második)

Szín: mély narancs, tompább borostyán

Illat: friss, citromos

Íz: könnyed, virágos, letisztult, erős tea

Beszerezhető: Demmers (üzletlista), 100g – 1560 Ft

 

Demmers - Rooibos mangó-maracuja (vörös tea)
(jobbról a második)
Egzotikus, frissítő rooibos mangódarabokkal és természetes aromával.

Szín: mély narancssárga, arannyal

Illat: virágos, gyümölcsös, mangós

Íz: egyértelműen mangós, telt, gyümölcsös

Beszerezhető: Demmers (üzletlista), 100g – 1080 Ft

 

Demmers – Rooibos Capetown (vörös tea)
(jobbról az első)
Rooibos, alma, citromhéj, indiai citromfű, természetes aroma.

Szín: narancs

Illat: friss, citromos, citromfüves

Íz: tutti-frutti, könnyed, nyári, édeskés-citromos, "zöld ízű"

Beszerezhető: Demmers (üzletlista), 100g – 1060 Ft

 

A kedvenceim: Demmers Kenia GFOP Saosa, és a Capetown. Utóbbi valószínűleg azért ízlik annyira, mert az édeskés vöröstea ízt ellensúlyozza a citromos-savanykás vonal. Így tökéletes egyensúlyban van. Ahogy Afrika is, valahogy a fekete teái is kissé nyersek, erősek, karakteresek. A rooibos, a honeybush pedig édeskés, természetes, egészséges.

Búcsúzóul álljon itt egy kép a Kilimandzsáróról - hát nem gyönyörű?

 

Forrás:

Jane Pettigrew & Bruce Richardson: Tea Classified. The National Thrust: London, 2005.
Kiss Mariann: Teakalauz: A tea kultúrtörténete. HVG: Budapest, 2007.