Hallgattam David A. Hill költő előadásában a verseket, melynek témája vízzel kapcsolatos, majd Andy Rouse énekelt brit dalokat, melyek szintén kötődtek a vízhez valahogyan. Ott ültem a Cutty Sark Teaházban (egyik ablaka a képen), amely egy régi épületben kap helyet, 40 centis falakkal körülvéve. Az ívelt ablakokon át bámultam kifelé, a falevelek susogása kísérte Andy énekét. Mély, öblös hangja úgy szólalt meg a nagy belmagasságú teremben, ahogy kell. Vidám is volt, szomorú is a dalok közt, a könnyedebb verseket is néhol komorabbak váltották fel. Tisztára 18. századivá varázsolta a helyet az antik hatású kialakítás, meg az egyedi környezet. Úgy éreztem magam, mint egy kisasszony, akinek énekelnek, verselnek és valaki hozza a teát. Szándékosan nem írtam inast, aki jelen esetben pincér volt, mert 2008-at írunk. De nagyon udvariasan hozta ki a minőségi teát. Kétségtelen, hogy ez a hely arra törekszik, hogy a teához kultúrát is „felszolgáljon”, és méltó környezetet adjon az igényes teázni vágyóknak.

A teabemutató rész kaphatott volna nagyobb hangsúlyt – de biztos csak a teamánok gondolják így… Én egy kínai rózsateát ittam (ízesített fekete). Nagy pirospont a teaháznak, hogy barnacukrot kínáltak hozzá. Nagyon finom aromák jöttek elő a forró teából, és érezni lehetett a rózsa finom illatát és enyhe ízét. Olyan érzés volt inni azt a teát, mintha egy nagy csokor fűszeres illatú gyönyörű rózsa mellett teázna az ember, és véletlenül belepottyanna egy-egy rózsaszirom, mert az őszi szellő belefújta a gőzölgő teáscsészébe. Mindent egybevetve, kellemes volt élő ének mellett teázgatni – egyben érdekes élmény volt úgy keverni a teát, hogy ne hallatsszon semmi sem a visszafojtott lélegzetű közönség csendjében.

Szerintem jó lenne több ilyen esemény, rendezvény – aki tud valami hasonló teabemutatóról, írjon nyugodtan, hozzunk össze egy közösségi eseménynaptárt!

Jó teázást! MsTea