Csak álltam ott abban az ici-pici konyhában, és néztem, ahogy felteszi a vizet az alumínium kancsóban, már az elején beleteszi a filtert is a kancsóba. Amikor felforrt, akkor tette bele cukrot, meg valami apró fehér bogyót. Boldog voltam, hogy megfejtettem a titkot: „Mami, azért ilyen finom a te teád, mert gyógyszert teszel bele!” Persze volt nagy nevetés, azóta családi szállóigévé vált a „gyógyszeres tea”. A gyógyszer igazából citrompótló volt.

 

 

Nekem nincs alumínium kancsóm, de abban nem is egészséges savas dolgokat főzni (pl. tea citrommal). A teát meg nem szabad forralni, hanem forró vízzel kell felönteni (már amelyiket). Viszont rendkívül elcsodálkoztam, hogy még lehet kapni Sir Morton Garzon teát. Erre konkrétan emlékszem még régről. A doboza is szinte ugyanilyen volt. Csak nem volt rajta, hogy „természetes antioxidáns forrás”.

 

Az arányokra nem emlékeztem, hogy mennyi víz, mennyi tea, mennyi cukor és hány citrompótló. Ezért mit tesz ma az ember, megnézi a neten. Keresgéltem, kutattam, menzatea, retró tea, stb. címszavakkal próbálkoztam, hosszas keresgélés után találtam egy receptet a Boszorkánykonyha blogon, így ennek mintáján szigorúan folyamatos kóstolgatással elkészült a remekmű. Nem teljesen ugyanolyan, mint a Mami-féle tea, de azért erősen közelíti! Hurrá!

 

Voilá:

A cél a tökéletes egyensúly beállítása édes és savanyú között.

Jó teázást, nosztalgiázást mindenkinek, aki erre hajlamos!